Lusta kertészeknek: Permakultúra

Már egy akár húsz négyzetméteres területen is létre lehet hozni egy olyan konyhakertet, mely a természettel tökéletes összhangban működik, sőt, már majdnem önműködő is. Kevés energiabefektetés és sok segítség a természettől - ez a permakultúra; a hagyományos gazdálkodás még okosabban.

 

A kertészkedés környezetszennyező lehet?

A kertésznek is van ökológiai lábnyoma: a vegyszeres permetezés, a túl sok ivóvíz ellocsolása, és persze a legkülönfélébb kertben használatos szerszámok (illetve azok előállítása és szállítása), vagy a benzines fűnyírók által kibocsátott CO2.  De gondoljunk a messzi hegyekből származó díszkövekre vagy az egyenesen a Távol-Keletről importált kerti bútorokra - mindezeket beszámítva kertet gondozni tulajdonképpen kifejezetten környezetszennyező munka.

Erre jelent megoldást a permakultúrás kertészkedés.


Honnan indult?

 A permakultúra gondolata először az ausztrál Bill Mollison és kollégái fejében fogalmazódott meg az 1970-es években, és bár azóta az elv és a gyakorlat is meghódította az egész világot, a mai napig Ausztráliában a legelterjedtebb.

A permakultúra kifejezés a "permanent agriculture", vagyis "állandó mezőgazdaság" szavakból származik. Az emberi környezetet és az embert körülvevő és kiszolgáló mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását jelenti, mely gyakorlatilag lemásolja a természetben található fenntartható, vagyis önmagukat fenntartó rendszereket állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.

A permakultúra jelenleg széles körben elfogadott főszabályait a Mollison által 1990-ben megfogalmazott alapgondolat ihlette, miszerint: "Az egyetlen etikus döntés az, ha vállaljuk a felelősséget saját és gyermekeink létezéséért". Mollison azt szerette volna elérni, hogy az emberek egy rövid képzés után maguk is meg tudják tervezni saját környezetüket a permakultúra elvei alapján, ezáltal minél több önellátó település jöjjön létre. A hosszú távú cél az, hogy a társadalom eltávolodjon, és minél kevésbé függjön az ipari rendszerektől, -termeléstől és szállítástól, mivel azok szisztematikusan teszik tönkre a Föld ökorendszereit.

Az elmélet azóta világszintű mozgalommá nőtte ki magát, követői a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat és új ötleteiket folyamatosan megosztják egymással permakultúrával kapcsolatos publikációkban és internetes közösségi oldalakon, ezért sokaknak mára a permakultúra nem csupán design-rendszer, de már-már filozófia, sőt életmód is. A magyarországi érdeklődők sincsenek egyedül: a Magyar Permakultúra Szövetség tagjaiként például tanfolyamokon, egy-egy hétvégi kalákán lehet elsajátítani a trükköket és fortélyokat.

 

Mi kell egy működő permakultúra-kerthez?

Termőföld - az első és legfontosabb elem; érdemes minél napsütöttebb területet keresni, és az sem hátrány, ha a talajban különféle giliszták, illetve férgek élnek, mert azok könnyen kezelhetővé, lazává dolgozzák a földet. A férgek által termelt ásványi anyagok és nyomelemek szintén hasznosak. Férgeket egyébként telepíteni is lehet, de nem nélkülözhetetlen elemei a permakultúra-kertnek.

Egy csapatnyi csirke - a második legfontosabb hozzávaló; elsősorban a nitrogénben gazdag organikus trágya miatt, mely egyébként olyan egyéb alapvető elemeket és ásványokat is tartalmaz, melyek a folyamatosan használatban lévő termőföldekből általában hamar kiürülnek. A tyúkok egyes kártevőktől is megtisztítják a kertet, onnantól kezdve, hogy hagyják őket szabadon futkosni, vagyis amint az első hajtások megerősödtek. A csirkealomnak használt szalmából kiváló minőségű organikus trágya lesz, a tyúkok pedig amellett, hogy megszabadítanak a kártevőktől, antibiotikumoktól, szteroidoktól és egyéb különféle vegyszerektől mentes tojásokkal is megajándékoznak.

Víz - esszenciális eleme a permakultúra-kertnek; nemcsak mert segít nedvesen tartani a talajt, de vonzza a rovarokat és helyi madarakat is, akik pedig a kártevők pusztításáról gondoskodnak. A kert egyik végébe ezért egy kisebb tavat szoktak ásni, aminek, ha még egy vékony iszapréteg is van az alján, a szitakötőket és békákat is képes odavonzani. Ezt első hallásra sokan talán nem az előnyök közé sorolnák, de tudomásul kell venni, hogy ahol egy mini Édenkert kialakítása a cél, ott minden élőlény szívesen látott.

Komposztáló hordó, láda – nélkülözhetetlen; ide a csirkealom mellett az ételmaradékoktól a falevelekig az égvilágon mindent bele lehet - sőt, kell - dobni, ami valaha élt és máskülönben a szemétben landolna. Semmi, ami organikus, nem lesz többé felesleges.

 

Közvetlen és közvetett előnyök

Ha el kezd működni a rendszer, nincs szükség vegyszeres permetezésre, a kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el - ami szintén hatalmas előny, figyelembe véve, hogy az ipari termelésben egyre erősebb és erősebb növényvédőszereket kénytelenek használni, mert a kártevők sorra immunissá válnak ellenük. Létrehozásától kezdve az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag önmagát tartja fent, az embernek csak annyi a dolga, hogy trágyázzon, ültessen, locsoljon és végül learassa a termést.

Ha viszont a kártevők túlságosan elszaporodnak, az azt jelzi, a kert egyensúlya felborult, úgyhogy meg kell próbálni visszaállítani.

A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges: mivel a természetes élőkörnyezetet utánozza le, az organikus kert gyakorlatilag önmagát tartja fenn, magyarul nem kell gazolni, kapálni!

Az előnyök közé tartozik az is, hogy egy permakultúra-kert környékén soha sem halmozódik fel felesleges szemét, hiszen mindent újra lehet, sőt kell is hasznosítani a komposztáláshoz. A végeredmény pedig a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nem csak egészségesebb, de olcsóbb is, és még az ökolábnyomunkat sem növeli a Földön.

Mivel a termőterületet csak egyszer kell megtervezni és kivitelezni, onnantól kezdve pedig önfenntartó a rendszer, így egyetlen permakultúra-konyhakertet több generáció is használhat anélkül, hogy esetleg terméketlenné válna.


Összefoglalva, a módszer kísértetiesen hasonlít elődeink hagyományos kertjeihez, csak sokkal okosabb.

 

  Híreink

Ökováros – Ökorégió Alapítvány

Iroda: 7621 Pécs, Széchenyi tér 7-8. Művészetek Háza I. em.

Telefon: +36 (20) 454-0644; +36 (30) 469-4714

E-mail: info@okovaros-okoregio.hu

www.okovaros-okoregio.hu